A parajdi sóbánya

A 2700 méter mélységben gyökerező parajdi sóbánya az erdélyi Parajd község közelében fekszik. Itt található Európa egyik legnagyobb sótartaléka, amely több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdaságának egyik legjelentősebb ágazata. A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek – az ún.  Sóvidéknek- , valamint munkát és megélhetést biztosított a környékbeli lakosoknak.

A sóbányászat a római korig vezethető vissza, azonban a későbbi vándorló népek (pl. gótok, hunok) korában szünetelt a bányásztevékenység. A honfoglaló magyarok egyik vezérének, Töhötömnek a kémei már előre jelentették, hogy Erdélyben „sót ásnak”, valamint I. István magyar király sószállító hajói már rendszeresen közlekedtek a Maroson. A történelem során sok uralkodó szemében fontos szerepet játszott a bánya, így például Luxemburgi Zsigmond bevezette a sómonopóliumot a királyság javára, később azonban Mátyás király törvénybe foglalta a székelyek kizárólagos jogát a só bányászatára és kereskedésére.

A ma ismert sóbányászat 1762-ben kezdődött, ekkor nyitották meg Frendl Aladár osztrák bányamérnök vezetésével a József-bányát. A süveg alakú terem II. József 1784. évi parajdi látogatásának köszönheti elnevezését. A József-bánya harang alakú terméből két oldalkamrát nyitottak, a Károly- és Ferdinánd-bányákat, melyeknek szintén csúcsíves alakjuk volt. Mélységük, a szállítóaknával együtt, 66 méter lett.

A sóbányászat fontosságának növekedésével újabb és újabb tárnákat kellett keresni, így 1864-ben megnyitották a Párhuzamos-bányát, 1898-ban az Erzsébet-bányát, majd 1947-49-ben a Dózsa György bányát. A napjainkban is megtekinthető és látogatható Telegdy-bánya kitermelése 1911-ben kezdődött meg.

A mai sóbánya

A földalatti gyógykezelés az 1960-as években kezdődött Parajdon, amikor az akkori sóbánya igazgatója, Telegdy Károly, és dr. Veres Árpád körorvos a krónikus légúti betegek földalatti kezelésével próbálkoztak. A bejárattól 1250 méter hosszú tárón vezet az autóbusz útja a 120 méter mélyen lévő kezelési és látogatási részleghez. A földalatti kezelőbázis hatalmas játszóterekkel, internet-klubbal, kávézóval, múzeummal, számtalan ülőalkalmatossággal, szuvenír-üzlettel, modern vizesblokkal (mosdó-WC) és számtalan más érdekességgel rendelkezik.

Az emberi szervezet vízből és a természetben eredeti állapotban előforduló sóból áll, melyben különböző minőségű és mennyiségű ásványi anyagok vannak. Ezek közül a parajdi a világon az egyik legjobb minőségű, 84-féle ásványi anyagot tartalmaz. Ez a kézzel bányászott és aprított só mentes mindennemű környezeti szennyeződéstől, adalékanyagtól.

A parajdi só abban különbözik a többi sótól, hogy nem vonják ki belőle a természetes iszapot, ezért tapasztalhatjuk a fürdősó használata után, hogy egy finom iszapréteg marad a víz leengedése után a kádban.

A parajdi sóbánya és a sósfürdő méltán tett szert országos hírre, ugyanis fertőtlenítő hatású levegője alkalmas az asztma és a légúti megbetegedések gyógyítására, enyhítésére.  A sóbánya levegőjének relatív magas páratartalma van, ilyen körülmények között a porszemcsék, a mikrobák, virágpor és gombák kicsapódnak a talajon és a falakon a rájuk ülepedő vízpára hatására, másrészt a lebegő részecskék átmérőjét ez a vízpára megnöveli, és ezért a belélegzett levegőből már a légutak felső szakaszának nyálkahártyáján megtapadnak.