A nálunk leggyakrabban előforduló nagy levelű (vagy másként: édes) bazsalikomot nem véletlenül hívta a népnyelv sokáig királyfűnek, bár a bazsalikusfű elnevezés sem számított egykor ritkának.
A bazsalikom neve a görög baszileusz (’király’ jelentésű) szóból eredeztethető, a hagyomány szerint azért, mert az ókori királyavatáshoz használt olajkeverék részét képezte. Királyi növényként tartották számon Európa-szerte. Középkori latin nyelvű füveskönyvekben pedig már a gyógyhatású növények között szerepel basilicumként.
A népi gyógyászat elsősorban étvágyserkentőként, a felfúvódás kezelésére, köhögéscsillapítóként, természetes vízhajtóként, vérnyomáscsökkentőként alkalmazza. Tea főzésére is alkalmas, ami influenzás, megfázós időszakban a hurutos köhögés csillapítására különösen javallt. Nem mellesleg egykor a depresszió egyik ellenszerének - ahogy akkoriban mondták: a búskomorság elleni csodanövénynek - is tartották, teáját ezzel a céllal is kortyolgatták. A friss levelekből préselt nedvet pedig rovarcsípések kezelésére alkalmazták.
Száraz, sötét helyen, szobahőmérsékleten tárolandó.
